Már régóta tervben volt a nyugati, alföldi szakaszok
egyikének felfedezése, hiszen a 2009 nyári gércei
érkezés óta
nem haladtunk tovább ebben az irányban, így a több mint 80 kilométerével
ez volt messze a leghosszabb bejáratlan kéktúra szakasz. A tervek készítésekor
még nem sejtettük, hogy ez lesz a legek kirándulása, méghozzá nem túl
lelkesítő rekordokkal, az elsőért el sem kellett indulni: az Ablánc-
majorhoz közlekedő buszok menetrendjében ott tátong a vidéken megszokott
többórás délelőtti lyuk, a Budapesttől mért hatalmas távolság miatt
pedig a reggeli utolsó iskolás/munkás járat elérhetetlen. Így nem maradt más, mint
egy hét kilométeres taxizás a közeli Bükfürdőről, ami az eddigi
legdrágább össz- útiköltséget jelentette. Ez volt az első alkalom az
eddigi 27-ből, hogy nem sikerült az utazást minimális kompromisszumokkal
tömegközlekedéssel megoldani. Az Ablánci malomcsárda sajnos néhány éve
bezárt a kútból jövő ivóvizének minősége miatt, amire sajnos azóta sem
találtak megoldást. Érkezéskor véglegesen elkönyveltük a második
rekordot is, ami a 16 órája kiadott időjárás előrejelzés legcsekélyebb beválásához
kapcsolódott ("ragyogóan napos, tiszta idő várható"). Persze a
szürkeségből előbukkanó színpompa is hívogató volt, egy gyors bélyegzés
után hozzá is láttunk a felfedezéséhez. 10:28 |