Tés, szigorúan véve: egy falu egy fennsíkon. Most viszont, egyórányi erdős hegymászás végén, szerintem a Tés nevű kisbolygóra érkeztem, egy meglepően ismerős, szomszéd világba, ahol az emberek évszázadok óta, egészen átlagos módon élnek, és sokszor kisebb-nagyobb űrhajókba ülnek, hogy a földre utazzanak látogatóba, vagy dolgozni. Persze az űrlovak korában még nem volt ez ennyire magától értetődő, akkor még háromszor is meggondolták, hogy érdemes-e útnak indulni. Szinte bárhol nézek távolabbra, a látóhatár mindig sokkal közelebb van, mint a nagyobb Föld bolygón, de itt is jut elég hely az élelmet termő szántóföldeknek. Folyóvízből viszont csak iváshoz és mosáshoz van elég, így a termény őrléséhez, régen a szelek erejét fogták be. Amennyire átlagos a falu, annyira különlegesnek tűnik itt azon kívül és belül szinte minden, és talán csak azért, mert ezen a csendes síkságon sokszor szó szerint is a felhők fölött járhatunk. 16:01

 

Kertek, malmok, 16:03

 

 

Napnyugta utáni csend és hűvös, a budapesti Széchényi- hegynél is magasabban, 16:08

 

 

Búcsúkép tóval, és a látóhatáron egy kis földárnyékkal. A hazaúthoz az égig érő paszulyon lemászás helyett a Bakony volán járatát választottam. 16:30

 

 

 

 

  1  2 [3]
- Szomszédos albumok nyugat és kelet felé -
Zirc - Németbánya .........-......... Tés - Felsőkincses