|
Tés,
szigorúan véve: egy falu egy fennsíkon. Most viszont,
egyórányi erdős hegymászás végén, szerintem a Tés nevű
kisbolygóra érkeztem, egy meglepően ismerős, szomszéd
világba, ahol az emberek évszázadok óta, egészen
átlagos módon élnek, és sokszor kisebb-nagyobb űrhajókba
ülnek, hogy a földre utazzanak látogatóba, vagy
dolgozni. Persze az űrlovak korában még nem volt ez
ennyire magától értetődő, akkor még háromszor is
meggondolták, hogy érdemes-e útnak indulni. Szinte
bárhol nézek távolabbra, a látóhatár mindig sokkal
közelebb van, mint a nagyobb Föld bolygón, de itt is jut
elég hely az élelmet termő szántóföldeknek. Folyóvízből
viszont csak iváshoz és mosáshoz van elég, így a termény
őrléséhez, régen a szelek
erejét fogták be. Amennyire átlagos a falu, annyira
különlegesnek tűnik itt azon kívül és belül szinte
minden, és talán csak azért, mert ezen a csendes síkságon sokszor szó szerint is a felhők fölött
járhatunk. 16:01 |
|