A Duna, ahogy korábban sosem láttam

A Duna, ahogy korábban sosem láttam

2022 tavaszán egy egészen egyszerűnek tűnő, valójában óriási feladattal keresett meg a Cluso reklámügynökség: egy tucat, látványos fotóra van szükség a Duna magyarországi szakaszáról, amelyek tartalma illeszkedik a megbízó, Magyar Suzuki Zrt. „clean up the word” projektjének szellemiségéhez, átadva a kulcs üzenetet: környezetünk tisztasága csakis rajtunk múlik. A fotók elsődleges felhasználási helye egy szabadtéri installáció az esztergomi Erzsébet-ligetben, amin Csóka Attila és a Paradigma Ariadné csapata dolgozott.

Elsőre ugorjunk is előre a végeredményhez! Bár legszívesebben mindjárt nagy méretben mutatnám meg a képeket, de ahogy az installáción, úgy itt is inkább egy 3×4-es raszterben egymás mellé helyezve láthatók (normál monitoron). Nem is gondoltam, hogy ez nagy feladat, magam is gyorsan egymás mellé szórtam őket az első munkaközi emailben, aztán megláttam Nagyillés Amália összeállítást, és rácsodálkoztam, mekkorát számít a szorosan egymás mellé állított képek sorrendje!

(Asztali böngészőhöz a fotók megismételve a bejegyzés alján, már egyenként, nagy méretben, leírásokkal.)

Eleinte azt gondoltam, ez lesz a tavasz egyik legkönnyebb fotózása. Az elmúlt 15 évemből eleve tele voltam a Dunát ábrázoló képekkel, voltak városok, vízparti fák, távlati nézetek akár a hegyekből, amit az ember elképzel egy dunai látképből.

Aztán egy kicsit elkezdtem beleásni magam ebbe a koncepcióba. Olyan fogalmakon keresztül, mint a tisztaság, a rendszer, vagy a természet építő, romboló munkája.
Olvastam a Szigetköz történetéről, ahol több mint harminc éve gátak rendszere biztosítja a megfelelő vízszintet, azon az áron, hogy a korábbi árvizek és kisvizek ingadozása szinte megszűnt.
Bejártuk a gemenci ártéri erdő jellegzetes helyszíneit Kovács Attila természetvédelmi őrrel, az itteni Esztergom alatti partszakaszt Dávid Balázs gátőrrel, akiknek utólag is hálásan köszönöm, hogy erre rászánták egy-egy napjukat.
Közben eljutottam olyan égi bakancslistás helyekre is, mint a kisoroszi szigetcsúcs, vagy a Szigetköz egy-két mindentől távoli, névtelen sarka, elhajóztunk a Kádár-sziget folyamatosan változó homokzátonyaihoz, ott voltam a vízparton az éjszakában, esőben, néha egészen poluláris helyeken is, és szép lassan rájöttem, hogy az a sok minden, amit eddig a Dunából ismertem, olyan apró szelet a kerek egészből, hogy végül ez a korábbi száz kép maradt is mind az arhívumomban úgy ahogy van.
Ami pedig ide kikerült, azok egytől egyig friss, idei fotók.

Maga a képeknek helyet adó installáció egy teljesen egyedi szerkezet. A tervezőket a klasszikus fotótörténeti módszerek, mint a fénykúp és a camera obscura inspirálta – ezek képalkotási eljárását idézi az az alulról nyitott, élére fordított gúla, amelynek homlokfelületére kerültek a képek. A gúla vörösre festett deszkaburkolata Esztergom címerének színét követi, míg a támasztó uszadékfa a folyó előtt tiszteleg. A fotókat plexilapra nyomták, amelyek engedik átszűrődni a nap fényét, este viszont a belső világítás kifelé mutatja meg a képeket – a két irány közül az előbbi helyes, utóbbi tükrözve mutatja a képeket.

Köszönet a “Clean-Up the World” programnak, a Cluso reklámügynökségnek és a Balkának, igazán felemelő volt közösen dolgozni!

Néhány sajtómegjelenés: Octogon, National Geographic, Építészfórum, Kemma

A sorozat 12 képe leírásokkal, plusz a válogatásból kimaradt, kedvenc fotóim:

A Pentele-híd alatt, sűrű esőben, nyílásonként két helyen, húsz méter magasból ömlik a Dunába az úttestről elvezetett víz. A fél évvel később épült Kőröshegyi völgyhídon már gyűjtőcsatornában, olajszűrés után engedik a természetbe.

 

Avarégetés füstje Kismaros határában

 

Szigetköz, Bagaméri-fenékköszöb. A Bősi vízlépcső megépítése óta a hasonló műtárgyak sora tartja meg az élővilág számára szükséges vízszintet a Szigetközben.

 

A Lilla-forrás kifolyója Dunaalmáson – A XX. században strandfürdőt is működtető falu 20-24 fokos forrásainak híre még Mária Teréziához is eljutott. A bányászat megszűnésével fokozatosan visszatértek a gyógyvizű csermelyek.

 

Magas homokzátony a sarkantyú mögött, Gemenci ártér. Példa arra, hogyan állítható az ember szolgálatába a víz építő munkája anélkül, hogy az negatív hatást gyakorolna a környezetre.

 

A Kádár-szigetet a gemenci ártéri erdőtől elválasztó Duna-ág kisvíz idején.

 

Kisoroszi, szigetcsúcs; éjszakai fényszennyezés Nagymaros és Visegrád felől, jobbra elhaladó szállodahajó.

 

Szállodahajó útja Nagybajcs fölött.

 

Elárasztott erdőrészlet a Szigetközben, Győrdalamér közelében, a Hosszú-pulai ág mellett.

 

Homokzátonyok a Kádár-sziget mellett.

 

A Köves-patak torkolata a Dunakanyarban.

 

Névtelen forrás közvetlenül a Duna parján Esztergom alatt.

Ráadás: néhány kimaradt fotó

Kisoroszi, szigetcsúcs

 

A több száz éves „bogyiszlói vándorló fák” még a Duna-Tisza közén születtek, a bogyiszlói kanyar levágása által kerültek a Dunántúlra, innen ered a nevük.

 

Szigetköz, Hosszú-Pulai-ág, érintetlen erdőrészlet

 

A gemenci ártéri erdő egyik tavasszal virágző, védett növénye, az erdei tőzike

 

Kisoroszi, szigetcsúcs

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük