A tájfotózásban a második legjobb dolog megérkezni egy teljesen jellegtelen helyre, és ott a percek, órák számlálása nélkül, zavartalanul elmerülni a részletekben. Apró motívumokban, pár méteres sziklák, egyszerű buszmegállók, patakok világában, amiket az időszak végére a tenyeremhez hasonlóan megismerhetek. Azonban van ennek egy következő szintje, amikor mindezt több hetes távlatban, egy nagyobb tájegység egészén művelhetem. Erre persze már jóval ritkábban adódik alkalom, de a Kisalföldet átszelő túraútvonal éppen ilyen volt.

Az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ a 2010-es évek végére több száz kilométernyi kerékpáros túraútvonalat térképezett fel, olyan frekventált irányokban, mint a Győr – Balaton, vagy a Kelet-Ausztria – Fertőd – Keszthely (sportosabb Bécsiek számára például remek és közismert sikk lekerekezni a Balatonra). A-ból B-be eljutni viszont nem egyszerű tervezést, de helyismeretet is igényel, hiszen nem csak az egyszámjegyű főutakat érdemes elkerülni, de a kátyúsabb mellékutakat, túl nagy kerülőket is. A térképen kirajzolódó több egyforma alternatíva közül pedig jó, ha az nyer, ami a legtöbb látnivalót érinti. Főleg az utóbbiak terén vett le terhet a túrázók válláról a kezdeményezés, ami a legjobb kisforgalmú utakat jelölte ki a fentiek közül, szorosan együttműködve a Magyar Közút Zrt-vel, az útvonalak kitáblázása, és kisebb javítása kapcsán is.

Az így létrejött remek túraútvonalak közül elsőként a Kisalföldön átvezető Fertőd-Keszthely szakasz fotózása lett a feladatom. Az út nagy része a legtöbb ember számára talán tipikus „nincs itt semmi extra” környék, nekem viszont valódi kincsesbánya, ahol a fotózás a legkevésbé sem a fényképezőgép beüzemelésével kezdődött, hanem a táj nagyon alapos megismerésével. A Kemenesalja rejtett mini-szőlőhegyei, a kanyargó zalai országutak, a Kissomlyó eltemetett alföldi vulkánja, és még tucatnyi másik hely, mind-mind egy önálló kis világ, aminek a legérdekesebb arcát kellett megmutatni. Ugyanakkor a témák fele adott volt, legyen akár konkrét faluközpont, vagy egy bármilyen kép a Rábáról. Mindenképp a kedvenc megközelítésemre volt szükség: maximális hozáadott értékre, nem csak a fotók kreativitása, de még inkább a témájuk által is.

Végül bő két hónap alatt nem csak az út albumának végeredménye állt össze, de -csak mellesleg- a környékről sok alig ismert turisztikai attrakciót mutathattam be az akkori munkahelyem, a Turista Magazin lapjain is: a sárvári vár mellett a város felfedezésre váró utcái, a Keszthelyi-hegység peremének remek kerékpárútja, vagy Bögöte utánozhatatlan hangulatú mini kilátója. Nem utolsó sorban pedig a vidék a saját térképemre is felkerült, mint egy újabb, nagy táj, amit nem egyszerűen csak ismerek, de otthon is érzem magam benne.