A fotózáshoz nem volt szükség a bejárati ajtó kulcsára, az arcfelismerő kamera már nyitotta is a zárakat az érkezésem hétvégéjén. Odafentről pedig pár éve még elképzelhetetlen helyről nézhettem vissza a kilencvenes évek eleji emlékeim jeles járművére, a kormányánál alkalmanként a kíváncsi gyerekeket is szerephez juttató Katalin II. sétahajóra – akárcsak az épület tulajdonosa. Remek látni, hogy egy ilyen évtizedes terv megvalósul, és száz helybélinek ad kvalifikált, jól fizető munkát.