Egyik első, igazán nagy, éveken átívelő épületfotós munkám még a tisztes profi fotózás távolabbi oldalán álló Sony a77 fényképezőgéppel kezdődött, a Turista Magazinnál töltött időszakban, később ez lett a fullframe technika bemutatkozásának helyszíne is. Nem mellesleg pedig az egyik legérdekesebb kis épület Magyarországon, amihez hasonlókra még szép számban volna szükség.
A Galyatető Turistacentrum eredetileg a 2010-esévek közepére felpörgött erdei szálláshely-felújítási program mintaprojektje, a szomszédos szálloda egykori személyzeti és műhelyépülete, a nyugat-mátrai túrautak egyik központjában, 930 méteres magasságban. A Nartarchitects stúdió kezei közt születő tervek a kedvenc építőanyagaimmal dolgoztak: kő, fa, üveg és beton, a maguk valójában, különféle vakolatok és eltakarás nélkül, látványosan elkülönülve az eredeti falaktól. Ami pedig még nagyszerűbb, hogy az eredeti elképzelések nagy része valóban megépült, ami sajnos ritkaság az építőiparban.
A különféle munkaköri feladataim közt, ha jól számolom, legalább hét estét töltöttem el idefent, közben fotózva az épület, és a mellette álló kilátó megújulásának befejező lépéseit, majd a használatuk első éveit.
A 2015-re elkészült turistaház. Ez a fotó persze egy szép hazugság, hiszen az épülettel szemben, közvetlenül a kép jobb oldalán túl áll a Hotel Galyatető négyezer négyzetméter alapterületű, hatszintes épülettömbje, a turistaház mellett állva pedig alig látszanak a környező erdők, táj pedig pláne; ehhez a képhez bő 15 méteres magasságra volt szükség, a nagy autóparkoló fölött.
A munka 2013-ban kezdődött, a következő év tavaszára már kezdett formát ölteni az épület és a kilátó.
A turistaház udvara az átadás előtt, 2015 nyarán.
Az eredeti falak mind megmaradtak, mellette viszont jókora alapterülettel bővült is az épület, az új részek pedig látszóbeton falakkal különülnek el látványosan a régi részektől.
Bent, a földszint nagy része egy egyterű étteremként lett berendezve. A turistaházak hagyományai szerint itt a vendégek akár a magukkal hozott élelmet is elfogyaszthatták, csak az italokat kellett helyben megvásárolni, ezzel támogatva ház fenntartását. A saját ételek kezeléséhez mosogató és mikrosütős hátsó pult épült, azonban ezt a lehetőséget hamar megszüntették, és a földszinti tér hagyományos étteremmé vált.
A turistaház belső arculatát is a régi kő, és az új betonfalak határozzák meg, és hasonlóan látványos a feliratok és ikonok egységes endszere, aminek tervei szintén az építész stúdióban készültek. A különböző szobákat számok helyett turistajelzések mutatják.
A legfelső szinten két 16 fős, egyterű, emeletes ágyas szoba várja a nagyobb csoportokat, és a legolcsóbb szállást keresőket. A tömör fa berendezés különösen látványos, az újkori illata évek után is alig változott.
Az egyterű szálláshoz képest másik véglet a „fehér szoba” (ez az egy olyan szobaszín az ikonok közt, ami nem létezik turistaút-jelzésként). Itt még szintén az átadás előtti állapot, a por mellett hiányoznak az ágy matraci is.
Ugyanez a szoba két évvel később, már berendezve és belakva. A drága enteriőr fotózás látványos példája lehetne a kép, pedig itt a kiegyenlített fényeknek köszönhetően alig öt perc alatt megszületett a végeredmény. Ha fehér falakon kellett volna kezelni a fényszínek különbözőségét, már jóval több lett volna.
A két szobatípus közti átmenetet jelenti az első emelet négy darab négyágyas szobája. A látványos dekoráció sem itt, sem a többi falon nem tapéta, egyedi technikával közvetlenül a meszelt felületre, vagy a betonra került a minta.
Minden ágyhoz töltőszekrény és apró olvasólámpa is tartozik.
A szobák mosdói szintén egyedi berendezéssel, és a ház egészében használt műgyanta padlóval épültek.
A hátizsákban hozott élelem elfogyasztásának lehetősége végül nem sok vendégnek hiányzott, hiszen a környék egyik legjobb konyhája költözött fel a falak közé.
A kopár udvart az üzemeltető dézsás növényekkel és árnyékolókkal rendezte be, de a tervezők által ide szánt fa is hamar növekedésnek indult.
Újabb egy évvel később, a teraszon elhelyezett kéktúra bélyegző, és az egyedi falminták.
Útbaigazítás az első emelet lépcsőfordulóján.
Az esős őszi napon kivételesen az összes szoba szabad volt, amit a pult mögött tárolt belépőkártyák jeleztek.
Az étterem után egy túrafelszereléseket áruló kis bolt is megnyitott az épület bejárat melletti oldalán.
Az eső elálltával, péntek estére ismét kezdett megtelni a ház. A szomszédos kilátó pedig még különlegesebb helyeket tartogat!
Alig száz méterre a turistaháztól, félúton a kilátó felé
A három bivakszint közül a legfelső kínálja a legjobb panorámát, de egyben az alatta lévőknél valamivel több szélzajt is.
Kilátás odbentről. Az ajtó mellett hálózati csatlakozók és wifi jelerősítő.
Kevés maradandóbb élmény, mint estére alig tíz másodperc alatt felsétálni a tetőre, és elmerülni az éjszakai táj látványában.
Reggeli felhők a kilátó fölött. A mosdó bizony messze van odafentről, praktikus tanácsként a házirend is megjegyzi, nem érdemes különösebb italozást tervezni a bivakszállásban.
Visszatérve a turistaház mellé, a nyári napokon remek szolgálatot tesz az itteni zuhanyzó, ami szintén egy melléképület átépítésével készült. A közeli réten sátrazók ugyancsak ezt, valamint a rét szélén elhelyezett 230 voltos konnektorokat használhatják.
A turistacentrum melletti harmadik épülete a gondnoki lakás, szintén alaposan felújítva és bővítve. A ház jelenlegi üzemeltetője nem vette használatba, helyette ez is a szálláskínálat részévé vált, apartmanház néven.
Odabent fent és lent egyaránt két tágas, közös térből nyílik a ház összesen négy háló, és két füdőszobája.
Kilátás a tetőtéri szintről a lent berendezett nappalira. A ház persze csak egyben vehető ki, és valóban igazán kényelmes családi szállást kínál.
A turistacentrum épületei végül nem találtak olyan mennyiségű, és főleg minőségű követőre, mint a tervezése idején megálmodták, de szerencsére azért lassan, de biztosan, ma is bővül a hasonló szálláshelyek kínálata. Az itteni szobák a Galyatető Turistacentrum oldalán foglalhatók.
Hasonló épületfotók készítését már csak elvétve vállalom, azonban a fentieknél kiegynsúlyozottabb képekért, mögöttük az eltelt 4-7 év gyakorlatával, bátran keress jelenleg is!
Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon az utazások és fotózások friss és korábbi történeteiért, Instagramon a hétköznapok pillanaiért!