Panorámaképek, pár fokkal egyszerűbben

Panorámaképek, pár fokkal egyszerűbben

Látványos, és ma már egyre könnyebb, de időnként azért téveszt, még ha elvileg mindent meg is tettünk a sikerért.
Aki készített már kicsit is igényes panorámaképet, tapasztalhatta, hogy ez csak addig egyszerű, amíg egy magaslaton, előtér nélkül örökíti meg a végtelent. Amint közeli témák is az előtérbe kerülnek, az illesztések “szétesnek”, még akkor is, ha csúcsminőségű telefonnal, vagy hagyományos fotóállványról készül a kép. “Elrontotta az illesztő program” mondhatnánk, pedig ez ma már a legritkább esetben van így. Én rontottam el.

Panorámaképek ülönböző programokkal, de hibásan összeillesztve
Három panoráma-illesztő programmal tett próba-szerencse a Tokajhoz közeli Disznó-kői kilátóból. Érdemes megfigyelni, hogy a távoli táj illesztése alig tartalmaz nagyobb hibát, csak a felület kisebbik részét kitevő előtéren van a baj – a kettő összefügg.

Helyesen illesztett, retusált panorámakép a Disznó-kői kilátóból

…végül a középső képből kiindulva, háromnegyed óra retusálás vezetett a használható képhez. Ennél azért lehet könnyebben!

Pedig a trükk igazán egyszerű: a fényképezőgépet egy biztos pont körül kell körbe forgatni, azonban nem mindegy, hogy ez a pont hol van. A legkevésbé sem az ember talpában, sőt nem is ott, ahol az állványmenet: annál sokkal előrébb, az optika belsejében, ahol a beérkező fénysugarak metszik egymást. Angol jövevényszóval nodális pont, szerintem az “optikai súlypont” találóbb. Ezt a legtöbb objektívben az első harmadban, néhány centiméterrel a frontlencse mögött kell keresni. A népszerű típusoknál interneten milliméteres pontossággal kikutatható, de egy kis alapossággal tapasztalati úton is meghatározható.


Panoráma illesztő program legyen a talpán, ami hibátlanul összeilleszti a “söprögetéssel” készült képek egymáshoz képest elmozduló elő-és háttereit. A jó minőségű eredményhez a fényképezőgép első negyede körül kell elfordulni, még akkor is, ha ez szűk helyeken bizony tornázást igényel.

A problémára mérnöki precizitású megoldást jelentenek az állítható gimbal állványfejek, amiken 360 fokban az optikai súlypont körül forgathatjuk a fényképezőt, amennyiben azt egy precízen vízszintezett, stabil fotóállványra helyeztük.
A fent látható darab az egyik legegyszerűbb, amit gyártanak: harminchatezer forint, és (állvány nélkül) 0,8Kg, illetve 30cm, tehát távolról sem csak egy újabb apróság a táskában.
Egy minimális gyakorlati kompromisszummal viszont mindhárom fenti szám sokszorosan alulmúlható!

Körbefordulás az objektív optikai sújpontja körül, professzionális panorámafotózáshoz

A Tokina 16-28 f/2.8 objektívem felépítése sok szempontból különleges, például ez a pont szokatlanul elől, szinte a frontlencse belsejében található. Ez a lényegen nem változtat: a fényképezőgépet pontosan ekörül a pont körül kell elforgatni ahhoz, hogy az egyik panoráma-részkép szélén lévő pontjai a következő részen is tűpontosan ugyanott legyenek, függetlenül a távolságuktól.

A 360 fokos gömbpanoráma-fotózás speciális műfaj, valójában az esetek nagy többségében nincs szükség 100 foknál nagyobb függőleges látómezőre. Ezt viszont már az állóra fordított széles látószögű objektív is tudja, így a készítendő panoráma hagyományos, egyszerű módon, hosszú oldallal egymás mellé helyezett képekből állhat.

Annafürdői turistaház tetőtéri panoráma

Így mutat egy hibátlanul illesztett, 90×220 fokos látómezejű panorámaképen az Annafürdői Turisztikai és Természetismereti Központ tetőtere. Alatta és mellette nem mellesleg a csendes Tolnai-hegyhát talán legtöbbet tudó szálláshelye, a 2020-as “Év turistaháza” díj birtokosa.

Sajnos minden előnye ellenére nem jutott még eszébe egyetlen gyártónak sem ehhez való kiegészítőt készíteni, pedig igény biztosan lenne rá, hiszen a bonyolult csuklórendszer nélkül igazán kompakt darab születhetne… azaz nálam percek alatt meg is született.

A lényeg az objektívet stabilan tartó elem, amit csillagászati távcsövek rögzítéséhez készült tubusgyűrű néven vásárolhattam. Ezen kívül mindössze egy masszív támasztólemezre volt szükség, hogy a fényképezőgép súlya inkább ezen, és ne az egész más erőhatásokra méretezett objektív tokozás végén legyen.

Panorámakép készítés házilag készített rögzítőelemmel a Galyatető kilátó tetején

Az így két dimenziós panoráma fejjé alakított rendszer remekül bevált, 270 grammjával és szétszedve 1,5dl helyfoglalásával pedig könnyedén be is költözhetett az alapvető eszközök közé. A fenti és lenti képeken első éles bevetésén, a Galyatető kilátójának tetejéről készült vele 360 fokos körpanoráma.

360 fokos körpanoráma a Gayatetői kilátó tetejéről

További tippek:

>> Hagyj bőséges átfedést: legalább 20, de akár 50%-ot két szomszédos kép között, hogy a programok minnél több közös pont és vektor közül választhassák ki a legmegfelelőbbet.

>> Kicsi helyett az eredeti felbontású fotókkal dolgozz, szintén a több részlet, és jobban felismerhető közös pontok miatt. Mentéskor persze már leméretezheted, hogy elkerüld az óriási fájlméreteket; célszerűen pont a felére (területre 1/4 méret), ez négy szomszédos pixel összevonásával születik, így nem jár minőségromlással.

>> Kerüld a gyorsan változó fényeket. Jellemzően bárányfelhős, szeles időben fordul elő, hogy a panoráma két részképének készítése között a fényviszonyok megváltoznak, ami még a legjobb programokkal is kezelhetetlen eltéréseket okozhat a képek közt. Ha teheted, ilyen helyzetekben feltétlenül várd meg azokat a másodperceket, amikor az összes kép változatlan megvilágításban készülhet el.

*A Tokina objektív 2021 tavaszán ugyan nyugdíjba ment, de egy nagyobb tubusgyűrű által az új Sigma 14-24mm f/2,8 is változatlanul remek alany maradt.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon az utazások és fotózások friss és korábbi történeteiért, és Instagramon a hétköznapok pillanaiért!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

10 − 8 =