Az épületfotózás egyik legfőbb kihívása, vagy inkább önellentmondása, hogy a valóságot a maga módosítatlan formájában kell bemutatni, amihez viszont a technika használatakor mégis százféle különböző beavatkozáson, torzításon, átállításon át vezet az út. Különösen igaz volt ez a Zsuffa és Kalmár Építész Műterem két Budapest környéki lakóházára, amiket az Építészfórum számára fotóztam, néhány hónap különbséggel.
Az első épület Máriaremetén áll, és valójában egy 1970-es években épült modern villa alapos felújításával született meg. A derült téli tájat uraló barna és kék színek összeállását nem is zavarta a ház, mintha nem is szeretne főszereplő lenni. Élőben sem tűnt annak, amiben a lehető legegyszerűbb, hátulról jövő reggeli napfény is partner volt, ez ráadásul dél felé ellaposodva, a részletek egyedi struktúráit is segített megmutatni. Persze az album csak esti képekkel lehetett igazán teljes, amikor az épület láthatóan -és valójában is- családi otthonként funkcionál.
(Az épületfotózás szolgáltatásomon épp ezért igyekszem elkerülni, hogy az ár egyik fele napi alapdíjból álljon, bár kényelmesebb lenne „egy füst alatt letudni”, a végeredményt rossz irányban befolyásolná)
Vannay Miklós Ágoston DLA bemutató cikke a házról itt olvasható.
A máik családi ház is hasonló, viszonylag újonnan beépült kertvárosi környezetben áll, de itt már egészen más volt az összkép. A falak szigorúbbak, nem csak a kis telek miatt, és különösen az utca felé. A májusi este zöldje, a lemenő nap aranya, majd egyre mélyebb sárgái, végül az este kékje viszont az elképzelhető legerősebb kontrasztot adta. Mindezt itt egy maroknyi belső kép is erősítette, amiken szintén egy élő családi otthon mutatkozott, mindez pedig máris egész más megvilágításba helyezte -estére szó szerint is- az indusztriális külsőt. Mindkét épület igazán hálás fotótéma volt.
Rose Balázs remek írása erről az épületről itt olvasható.