A két évvel ezelőtti felújítása óta rendszeresen munkába áll a vasút Ábel nevű gőzmozdonya, és lelkes személyzete. A hétvégi kistolmácsi horgászverseny és családi nap ismét éppen megfelelő „kifogás” volt a hagyományos dízelmozdonyok pihentetésére, így újra szólhatott a többi 490-es sorozatú gőzmozdonyénál hangosabb, egyedi mozdonyfütty a bázakerettyei határban. A szerelvény nap közben az 1930-as évektől kiépült olajbányász-város, és a kistolmácsi horgásztó között ingázott, a nap végén pedig visszaindult Csömödérre.
A téli hétköznapokon egészen más járművek koptatják a síneket, a favágás szezonja egyben a tehervonatoké is.
Ötven tonna fa itt a kis mozdonyok segítségével, ötven lóerő teljesímény haszálatával jut el az erdőgazdaság csömödéri fűrésztelepére, míg ugyanez vasút nélkül, háromszáz lóerős terepjáró teherutóval, három fordulóval, és jókora sárdagasztással lenne lehetséges.
Márciusig csak a Meretai rakodóhelyről 1500 tonna fa érkezik így a feldolgozóhelyre, ahonnan továbbra is vasúton folytathatja az útját bárhova Európában, ha a megrendelő így kéri.
A múlt hét egyik munkanapjának hajnalán a favágók szokásos tehervonatának nyomába indultunk, természetesen szintén a vasút járműveivel, amik tavasztól az idei szezonban is a kirándulókat szállítják majd Lenti és Kistolmács között.
A nagy jövés-menésben jellemzően estére jutunk el a szokásos kedvenc zalai szállásunkra, a kistolmácsi erdei lakhoz. Talán nem is baj, a hely fő táványosságairól, a csendről, és a ragyogó csillagos égboltról nem maradunk le. A ház saját kisvasúti megállója már csak hab a tortán, az autót a nyári szezonban otthon lehet hagyni. Mindez egyébként még jó pár hazai erdei házra igaz, amik közül itt be is mutattam a jó értelemben legelveszettebbeket.