A tájfotózásban a második legjobb dolog megérkezni egy teljesen jellegtelen helyre, és ott a percek, órák számlálása nélkül, zavartalanul elmerülni a részletekben. Apró motívumokban, pár méteres sziklák, egyszerű buszmegállók, patakok világában, amiket az időszak végére a tenyeremhez hasonlóan megismerhetek. Azonban van ennek egy következő szintje, amikor mindezt több hetes távlatban, egy nagyobb tájegység egészén művelhetem. Erre persze már jóval ritkábban adódik alkalom, de a Bakonyt átszelő túraútvonal éppen ilyen volt.

Az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ a 2010-es évek végére több száz kilométernyi kerékpáros túraútvonalat térképezett fel, olyan forgalmas irányokban, mint a Győr – Balaton, vagy a Kelet-Ausztria – Fertőd – Keszthely (sportosabb Bécsiek számára például remek sikk lekerekezni a Balatonra). A-ból B-be eljutni viszont nem egyszerű tervezést, de helyismeretet is igényel, hiszen nem csak az egyszámjegyű főutakat érdemes elkerülni, de a kátyúsabb mellékutakat, túl nagy kerülőket is. A térképen kirajzolódó több egyforma alternatíva közül pedig jó, ha az nyer, ami a legtöbb látnivalót érinti. Főleg az utóbbiak terén vett le terhet a túrázók válláról a kezdeményezés, ami a legjobb kisforgalmú utakat jelölte ki a fentiek közül, szorosan együttműködve a Magyar Közút Zrt-vel, az útvonalak kitáblázása, és kisebb javítása, átépítése kapcsán is.

Az így létrejött remek túraútvonalak közül második alkalommal a Pannonhalma-Balatonfüred szakasz fotózása lett a feladatom. A kisalföldi útvonallal szemben ez már kevésbé „nincs itt semmi látnivaló” jellegű vidék, de nem is az egyértelmű ellentéte.