Nagyrészt még innen tudom, hogy a 308 méteres ív (a legnagyobb hídnyílás az országban) milyen könnyűre sikerült, néhány helyen alig 1,5cm vastag az anyaga, de a legnagyobb terhelést kapó oldalain sem több 5-nél. Persze ezt nem egy nagy, négyszögletes kólásdobozként érdemes elképzelni, belül hossz-és keresztbordák sora is merevíti.

Így bírja akár a 0,1g erejű vízszintes gyorsulást, ami a mértékadó földrengéskor éri, itt messze a legrosszabb eshetőség az út tengelyével párhuzamos megrázás.

A mértékadó oldalról fújó szélnek nem is kell erősnek lennie, 35,5Km/h-nál érik a legnagyobb erők, ekkor a légörvények szinkronban vannak a híd saját rezonancia frekvenciájával. Jó hogy ilyen alacsony ez a szám, biztosan láttátok a Tacoma Narrows híd videóját 1940-ből, ahol 68Km/h volt a kritikus szám, annak pedig már igencsak van ereje.

Persze az egész szerkezet rugalmas, üresen az ív 30 centit púposodik föl (ez látszik is az első képen), teljes terhelésnél ugyanennyit homorodik (tehát összesen 60-at), a téli fagy és a nyári forróság között pedig nem csak a hossza változik 30 centit, de a szélessége is négyet, így mind a négy támasztó saruja különböző.

2003-04-ben még úttörő munka volt mindezt 360 ezer pontos végeselem-modellekkel kiszámolni, de később egy 1:34 méretarányú, minden irányból terhelhető acél modellen is bebizonyosodott, hogy működni fog, az elmúlt 15 évben pedig élőben is használható -apró szépséghiba, hogy az eredetileg bordó festék és a napfény hatását nem sikerült ilyen precízen modellezni. Vagy lehet, hogy igen, és itt is a magenta volt a végső terv?