Eger-Szilvásvárad (-Putnok) vasútvonal

Képeslapok a Bükk igazán ismeretlen tájairól

Szülőföldem határa, késői gyekekkori túráim helyszíne, egyben az ország egyik legkülönlegesebb vasútvonala, aminek izgalmasabbik fele 2009 óta már csak emlék.

A Szilvásvárad-Putnok vasútvonal fotózása a tízes, húszas éveim javát felölelte, a hobbi fényképezés kiteljesedésétől egészen a főállású fotóssá válásom előtti évekig. Az itt megtett kilométerek, és a szemlélődéssel töltött napok, a térképolvasás órái, és a képekkel végzett munka, mind segített a tájfotózás új szintjére lépni, és számos szakmai és baráti kapcsolatot is hozott.

Fotótémából szerencsére nem volt hiány: a vonal hatvan kilométeren belül három vízválasztot szel át, ugyanennyiszer keresztezi az országos kéktúrát, alig 30%-a vezet egynesben, keresztülmegy az egri váron, számos bükki falu hátsó kertjein, és három alagúton is. A nyári turisztikai szezonban ma is három-négy kocsiból álló szerelvények, alkalmanként különvonatok jönnek-mennek Szilvásváradra, de a szürke hétköznapi utasszám alapján a megmaradt szakaszát is fenyegti a bezárás.

Maga a vasút 1908-ban, tehát viszonylag későn, már a modern építőipar hajnalán épült, az országban elsőként már nehéz földmunkagépek segítségével. Ezek nem csak több száz ember nehéz kézi munkáját váltották ki, de azt is lehetővé tették, hogy kisebb alagutak és völgyhidak helyett olykor hegy nagyságú töltések és stadionnyi bevágások készüljenek a dombok között, demonstrálva az új technika képességeit a későbbi megrendelők, befektetők, vasúttársaságok felé. A legmagasabb töltés 32 méteres lett, több mint kétszer nagyobb, mint a 11 évvel korábban épült, közismert Gubányi Károly völgyhíd a Bakonyvasúton. Mérnöki alkotásként érdekes, de a modern turizmus számára azért vonzóbb lehetett volna évszázados kőhiak és alagutak hosszú sora, panoráma-tanösvény, teljesítménytúrák, ráépülő helyi attrakciók, és akkor talán a felső szakasz 2009-es bezárást is megúszta volna egy ideig.

Az itteni fotóim nem csak a számomra ismerős, otthoni tájat mutathatják be, de talán a 2000-es évek eltűben lévő, autómentes, slow turizmusának is emléket, egyben példát állítanak.