Buda egyik különleges modern épülete, az 1978-ra elkészült Országos Villamos Teherelosztó Központ, a várnegyed háború utáni foghíjbeépítéseinek utolsó, nagy projektje.
Miközben a vár déli oldalán 2020-ra lassan véget ért az ötven éves korában lebontott lovarda és főőrség újjáépítése, közben a másik oldalon elkezdődött a negyvenöt éves épület bontása…
Amikor 2016-ban felröppentek az első hírek, teljes szakmai egyetértés szólt a megtartásáért. A most frissített és bővített album is ekkoriban, egy szervezett bejáráson született, sajnos csak gyors fotózást támogató, kompakt felszereléssel.
A véleményem változatlanul az, hogy kár az idő visszaforgatásán dolgozni: bármilyen romantikus, vagy akár szép lehetett a vár a 20. század elején, a világháborús ostrom már megtörtént. Ennek nagyobb bombatölcsérei pedig ma későmodern épületek formájában láthatók. Ha ezek sorra eltűnnek, nem csak a történelmi kép teljessége veszik el, de ha a bontás mostani érvei velünk maradnak, akkor a ma rajzaszalon lévő, jelenleg még “szép új” minősítésű épületeknek sem látszik 45 évnél hosszabb jövő.
Az üresen álló épületbe a Kortárs Építészeti Központ szervezett bejárásokat, amelyekre a létszámkeret újra és újra gyorsan betelt. Ha fennmarad a hasonló érdeklődés, talán azért mégsem vagyunk messze attól, hogy az utca átlagos embere se elbontható, rossz emlékként tekintsen a hasonló épületekre.