2022 elejének egyik remek kihívása volt a főként beltéri üvegfalakat építő, cseh LIKO-S termékeinek bemutatása. A két helyszínen szinte minden együtt volt, ami kimeríti a szokásos „fotózhatatlan” fogalmát: extrém szűkös terek, sötétség, csillogás és tükröződések, átlátszóság, vagy épp távolságkülönbség, azaz a közeli kicsi, és a távoli, nagy tárgyak megmutatása egyetlen képen.
Az első helyszín az idő és bejárás szabadsága terén egész ideális volt, cserébe itt várt az igazán nehéz témák nagyobbik fele. A Finta Stúdió falai közt született, fantasztiusan ötletgazdag Hungexpo fogadóépületben megannyi falat tettek átlátszóvá az üveg használatával, a homlokzaton, és a belső térben is.
A LIKO-S termékek a belső térben sorakoztak, falak és nyílászárók formájában. A megjelenítésükhöz fontos volt, hogy a fény a szükséges irányból, akár szemből, vagy oldalról érkezzen, esetleg épp hiányozzon, láthatóvá téve a terek közti üvegfelületeket. Erre két fél napot szántam, a nappali fénytől egészen a teles sötétség időszakáig, terv szerint végighaladva a különböző fényigényű helyeken. Közben azért sokszor elcsábították a figyelmem az épület különlees terei és arányai, de végül a tervezettnél egyszerűbben, egyetlen nap alatt elkészültek a képek -persze közben végig jó volt tudni, hogy ha bármire kevésnek bozonyulna a gyorsan változó kora esti fények ideje, másnap ugyanígy folytathatom.
A második helyszínen, a budapesti Mind klinikán a fentiekhez még hozzájött a korlátozott idő, mivel sajnos egyetlen alkalom kínálkozott a fotózásra, a legfontosabb pedig a vendégek zavartalansága volt. Itt Szél Ágnes csodálatos fotóival díszitett üvegfalak voltak a legmeghatározóbbak, de a kedvenceim a mennyezetre függesztett akusztikai panelk voltak, amiknek anyaga a túlságosan is jól ismert Pet-palacokoké, újrahasznosítva.
Hasonló munkákat természetesen a jövőben is örömmel várok, legyen akár építészeti vagy ipari fotózás.
Tudj meg többbet rólam, és állok rendelkezésre az elérhetőségeimen.